Sorozatgyilkosok. Gyermekkori traumák, szexuális frusztrációk, elmebetegségek szülte torz lelkű lények, akik saját motivációs bázisukból, bűnös teóriákból kiindulva, esetelegesen pusztán az ölés öröméért szedik rituális módszerekkel áldozataikat. Az átlagemberek tömege közt megbúvó fékeveszett gyilkosok filmes történeteit már a kezdetektől fogva nagy érdeklődés követte, egy-egy újabb véreskezű mészáros megjelenése pedig manapság is biztosítja a mozipénztár előtt hosszan kígyózó sorokat. Kiváltképp, ha az Életeken át című produkcióhoz hasonlatos színészgárdával is dicsekedhetnek az alkotók, noha ez még egyáltalában nem garancia a film magas minőségi színvonalára.

Bonyolult ügy vár a montreali rendőrség nyomozóira: Paquette (Olivier Martinez), Duval (Jean-Hugues Anglade) és Leclair (Tchéky Karyo) egy olyan sorozatgyilkossal találják magukat szembe, aki folyamatosan áldozatai bőrébe bújik, azok személyiségét felvéve tűnik el a nyomozók hada elől. Leclair segítségül hívja Illeana-t (Angelina Jolie), a gyilkossági szakértőt, hogy az egyetlen szemtanú, a festőművész Costa (Ethan Hawke) segítségével derítse fel a szövevényes bűntényt.

D. J. Caruso direktor a félidőig megbízhatóan rakosgatja egymás után a többtucat „serial killer” filmből ismerős sémákat, azonban ennek ellenére is ügyesen teremti meg a zsáner követelte feszült légkört, illetőleg a nyomozási szállal érdekfeszítően aprólékos képet alkot a gyilkos személyiségéről. Ám a folytatás teljességgel eltér az addig profi munka benyomását keltő egységtől: akciófilmes elemek (autósüldözés, robbanás, lövöldözés) kavarognak a műfaját vesztett filmben, mígnem elérkezik a megmosolyogtató végső csavarral előrukkoló befejezés, porig rombolva az addig becsületesen működő darabot. Az utolsó félórában csak Angelina Jolie kötelező mellmutogatása jelent némi izgalmat, ám az Eredendő bűn ágyjelenetei után ez már csak keveseknek fog szenzációt jelenteni. A neves színészgárda is haloványan muzsikál: Jolie és Tchéky Karyo még hitelesen játszik a kameráknak, ám a Visszajátszás című kamaradrámában csillogó Ethan Hawke jóval haloványabb a megszokottnál, egyáltalában nem találja meg a megfelelő hangsúlyt szerepében. Olivier Martinez egy az egyben a gyengécske spanyol thrillerben, a Titkos rendben általa már eljátszott, zsörtölődő zsaru figuráját hozza (nem minthogyha abban annyira jó lenne), így kedvére ripacskodhat a számára ismert szerepkörben.

Összességében egy teljesen középszerű pszicho-thriller került ki D. J. Caruso rendező kezéből, nevekre erős színészekkel és suta megoldásokkal megtűzdelve. Egy dologról azonban tökéletesen megbizonyosodhatunk. A „Film sorozatgyilkosai” mindig sorban állnak, hogy egy újabb véres bőrt nyúzzanak le a mozgókép médiumáról, és egyetlen felderíthető motivációjuk csupán a piszkos anyagi haszonszerzés. Ijesztő.