Érzett már bárki, aki e sorokat olvassa, tartós, gyomorfalat repesztő éhséget? Nem? Hála Istennek. A nyomor e szélsőséges formájáról csak akkor hallhattunk, ha elég idősek a nagyszüleink és elfogja őket a mesélhetnék, vagy esetleg a tévé előtt ültünk például 1984-ben, amikor Afrika több pontján a háborúk és a szárazság következtében éhezés következett be.

A sors azonban Sarah Jordannak (Angelina Jolie), a jómódban, biztonságban felnevelkedett lánynak, hogy felhívja a gazdag-szegény országok közti különbségre a figyelmet, egy harmadik lehetőséget rendel Nick Callahan (Clive Owen) edzett macsó és segélyszervezeti harcos személyében. Miután Nick egy jótékonysági esten a botránytól sem riad vissza, hogy pénzt gyűjtsön védenceinek, Sarah gyorsan szerelemre gyúl iránta, és úgy dönt, követi a férfi altruista útját. Szerencsére a szerelem és a lelkiismeret hirtelen fellángolása után a történet mégsem csap át romantikus megoldásokba, különösen azután nem, hogy Sarah ellátogat a néző számára is felkavaró Etióp „haláltáborba”, ahol szembesülhetünk az éhező fegyveres bandák vám jellegűnek tűnő élelemrablásával, vagy azzal, hogy a nő által leszállított élelem körülbelül három napra elég, mellyel kimondatlanul, de a levegőben lóg: ez a megoldás csak meghosszabbítja a táborlakók haláltusáját. Ebben a légkörben a segélyszervezet dolgozói a mérhetetlen szenvedés látványát kizárólag cinizmussal képesek elviselni és tárgyként bánnak az afrikaiakkal, melynek látványától Sarah idejét látja visszatérni a civilizációba. Kapcsolata Nickkel azonban nem szakad meg, bár a férfi életében Etiópia után Kambodzsa következik. Csakhogy ezek a helyek veszélyesek, és ezáltal sejteni lehet az elkerülhetetlen tragédiát – főleg, mikor a jótékonysági szervezetet a CIA a saját céljaira kezdi felhasználni.

A profi stáb, a remek színészi játék és a változatos helyszínek kiváló alapot képeznek egy jó filmhez. Problémát mindössze a forgatókönyv nehézkes, elnyújtott vezetése képez, mely sokszor unalomba fullad a remek téma ellenére. Értem ezalatt, hogy a szerelmi szál tökéletesen el van hanyagolva és a dialógusok mellőznek bármiféle tartalmat vagy mondanivalót. Talán jobban bele kellett volna nyúlni az igazságnak abba a részébe, hogy miért alakulhat ki egyes népeknél humanitárius katasztrófa - vagy ennek a megfejtését a film alkotói ránk hagyták? Mindenesetre ha e mű után az emberek jobbik felének este, a tömött hűtőszekrény előtt támadhatnak olyan gondolatai, hogy miért éhezik a földön most is körülbelül egymilliárd ember, akkor az alkotók már elérték a céljukat.