2001-ben sor került minden idők egyik legsikeresebb számítógépes játékának filmre vitelére Angelina Jolie-val a címszerepben. A friss Oscar-díjas színésznő jó cégérnek ígérkezett a Tomb Raider adaptációjához és még hasonlított is „eredetijére”, Lara Croftra. A rendezéssel azonban az akciófilmes Simon Westnek meggyűlt a baja. A tábornok lánya és a Con Air - A fegyencjárat című filmek alkotója nem tudott csodát tenni a pocsék forgatókönyvvel, amely végső soron a várakozások alatt teljesített a pénztáraknál (110 milliós költségvetés, 130 milliós bevétel). Két év elteltével mégis úgy gondolták, hogy maradt potenciál a történetben, és ha a játék sikert sikerre halmozott, akkor a filmnek is muszáj sikereket elérnie. A folytatáshoz azt a Jan de Bontot vonultatták fel, aki a kilencvenes évek elején a Féktelenül és Twister című filmekkel megújította az akciófilm műfaját, majd a Féktelenül 2 - Teljes gőzzel irgalmatlan bukása többéves szabadságra küldte. A Féktelenül 2-nél a katasztrofális forgatókönyv bizonyult végzetesnek, és a Tomb Raider folytatásával a történelem mintha önmagát ismételte volna.

A rendező mellett a forgatókönyvíró is egy visszatérő, Steven E. de Souza volt, aki a nyolcvanas-kilencvenes években több sikeres és kevésbé sikeres blockbuster forgatókönyvét szerezte (egyebek között a Drágán add az életed, a Még drágább az életed, a Menekülő ember és a Kommandó című filmeknek), hogy aztán rendezőként hatalmasat hasaljon Van Damme Street Fighter - Harc a végsőkig című filmjével. Néhány évnyi kényszerpihenője után éppen őt találták a forgatókönyv megírására leginkább alkalmasnak, és mint azt az eredmény is mutatja, alaposan tévedtek. Pedig mind a rendezőt, mind a forgatókönyvírót hajthatta a bizonyítási vágy, ráadásul afféle utolsó esélyként is értelmezhető volt a Tomb Raider 2. projekt számukra.

A történet ezúttal Pandora szelencéje körül zajlik, amelyre egy Nobel-díjas tudós hajt. Persze a világhatalom és világvége ezúttal is fenyeget, amelynek elkerülését csak Lara Croft tudja megakadályozni. A szálak Afrikába vezetnek, ahol Lara egy géppisztollyal a hátának szegezve kénytelen szembenézni sorsával, miközben mögötte a tudós várakozik, hogy megkaparintsa a világuralom eszközét. S bár a kísértés nagy, győz a józan ész, és a szelence végül zárva marad („ártatlan emberek millióit ölheti meg”), hogy örökre elsüllyedjen.

A forgatókönyv azzal együtt borzasztó, hogy az első rész hibáit igyekeztek kiküszöbölni. Nem időztek Lara lelki vívódásain, nem tért vissza álomképekben az öreg Croft szelleme sem, egy nagyon rövid szexuális kicsengésű jelenetet (ahol nem mutatnak semmit, csak egy forró csókot meg némi ölelést) és egy filmvégi csókot leszámítva nincsenek érzelmi üresjáratok. A film egy hosszú akciószekvencia, amit a helyszínváltások és az új városokat/helyszíneket bemutató nagytotálok szakítanak meg. Kétségtelen, hogy a beállítások és a jelentek sokkal jobban emlékeztetnek a számítógépes programra, csakhogy mindezt filmnyelvre kellett volna lefordítani.

További nagy gond, hogy az akciójelenetek vagy koppintottak, vagy megmosolyognivalóan elbaltázottak. A nyitó jelenetben itt van mindjárt egy víz alatti momentum, amiben Lara előbb megvágja magát, majd a vérre jön egy számítógéppel kreált cápa, akit aztán egy balhoroggal kerget el a szuperlady. Bosszantóbbak azok a pillanatok, amelyekben egy az egyben kivett részek vannak az Indiana Jones és az utolsó keresztes lovag című filmből (a befejező barlang jelenet legtöbb pillanata és a filmközi akciók és bunyók jó része), csakhogy Lara Croft nem egy Indiana Jones, és Angelina Jolie sem éppen Harrison Ford. Ezek mellett szinte jelentéktelen a Még drágább az életedből „kivágott” irodás lövöldözés az összetörött ablaküvegekkel, mert azokat legalább önmagától lopta a forgatókönyvíró...

És ha már Angelina Jolie-t emlegettük. A hölgy minden létező eszközt megül, használ, ami csak számításba jön (ló, motor, autó, repülő, hajó, jet ski), viszont erőfitogtatása erőtlen csapkodás, mellyel karakterének ürességét igyekeznek leplezni. Angelina hiába csúszik-mászik, hiteltelen és komolytalan a világ megmentőjeként. A többiek hasonlóképpen képtelenek felnőni szerepükhöz, karakterük felszínes, és kidolgozatlan, jobbára az akciójelenetek kellékeinek tekinthetők önálló gondolatok és tettek nélkül.

Az pedig, hogy a második rész még az elsőnél is nagyobbat bukott Amerikában, az ostoba akciófilmek és videojátékok őshazájában, a nem túl kifinomult hamburger közönség olyan kritikája, amely több mint beszédes. A 130 milliós kiadási oldalt még csak leplezni sem tudja a mintegy 68 milliónyi bevétel, amely nemcsak Jan de Bont karrierjének vethet végleg véget, de Angelina Jolie megtépázott tekintélyét is tovább csorbítja. Biztosak viszont csak egyben lehetünk: a második résszel végleg véget ér Lara Croft ámokfutása a filmvásznon.