Te mit tennél, ha kiderülne, hogy alig tíz nap múlva meghalsz? Fogós kérdés, nemde? Az igazán komoly dolog viszont az, hogy mi történik akkor, ha a kérdést nem felteszik, hanem magad jössz rá erre a szomorú tényre. A válasz nehéz, és ha szerencsénk van, egy jó darabig még nem kell elgondolkodnunk rajta. Lanienek (Angelina Jolie) azonban meg kell küzdenie az igen végzetes dilemmával. Valamelyik nap ugyanis egy érdekes "hírnek" tűnő személy a sporteredményeken és az időjáráson túl a halálát is megjósolja az ifjú hölgynek. A riporternő először ízetlen tréfának véli a dolgot, azonban amikor minden egyéb jövendölés beteljesedik, kicsit megszeppen. Persze adódhatnak véletlenek, így újabb próbának veti alá halálának hírnökét, de a látnok ezúttal is kiállja a megmérettetést. Lanienek tehát véglegesen át kell gondolnia az életét, és el kell döntenie, hogy mi az igazán fontos számára...

Ez a furcsa véletlen elvileg bárkivel megeshet az életben, de az amerikai filmekben ez mégsem akárkivel történik meg. Aranyszabály ugyanis, hogy csak az tud nagyot esni, aki igazán magasra mászott. Lanie tökéletes példája ennek a törvényszerűségnek: fiatal, csinos, igazi bombázó, menő hapsival és egy újonnan szerzett, még magasabbra repítő munkával. Mit kívánhatna ilyenkor az ember? Nos a halálát biztos nem.

Lanie igazi "modern" nő: kitűnő alak, platinaszőke haj, az arcról már-már le nem lohadó fogpasztareklám-szerű mosoly, a legújabb-legcsinibb ruhák, és az ehhez járó, kicsit visszataszító modor. Ezekkel az adottságokkal elég sok színésznő ugrik be az embernek (a haj ugyebár festhető...). Egy azonban nem valószínű: Angelina Jolie. A Tomb Raider Lara Croftja után elég nehéz őt elképzelni egy igazi piperkőc cicababa személyében. Mégis ő volt az, aki megkapta ezt a tulajdonképpen igen hálás(nak tűnő) szerepet, hisz ki ne akarna eljátszani egy igazán nagy lelki változáson áteső személyt (természetesen pozitív formában)!? A kérdés azonban inkább az, hogy mit tud kezdeni Angelina ezzel a szereppel. Tudjuk, nem rossz színésznő, azonban ez a karakter igen távol áll a jellemétől, hiszen ő igazából a kicsit "furcsább" szerepekben brillírozik. Igazi panaszra persze ezúttal sincs semmi ok. Az első percekben ugyan nagyon furcsának tűnhet a jól megszokott barnaság helyett a hideg szőkeség, de ezt hamar megszokja az ember. A következő furcsaság a mosoly: az igazi, érzelem nélküli műmosoly. Jolie olyan tökélyre fejlesztette ezt ebben filmjében, hogy az már félelmetes. A legjobban ez a riportfelvételeknél figyelhető meg, ahol egy leheletnyit ki is van emelve a hasonló bemondónők műmimikája. Magának a törtető nőnek a megformálása is igen megnyerő, azonban amikor a főszereplő átesik a ló túloldalára, és hirtelen mindennapivá válik, már egy kicsit szemet szúr...

A zökkenő nem teljesen a színészi játékból adódik, hanem a forgatókönyv viszonylagos gyengeségéből. Sajnos az írók nem tudtak túllépni a hasonló történetek cselekményén. Hirtelen hősünk rájön, hogy eddigi élete csak látszat volt, nem is erre vágyott, és ahogy lenni szokott, esküdött ellenségében látja meg élete értelmét. Ezt a néző tulajdonképpen már az elejétől sejti, de még bízik benne, hogy talán valami változás következik be. Marad azonban a jól megszokott szolid romantika, felbukkan egy kiskölyök, és vele együtt az élet többi "igazi" értéke…

Ettől függetlenül a Life or Something Like It még nem válik unalmassá, vagy rosszabb esetben nézhetetlenné. Csupán egy már ismerős story fut a szemünk előtt, kicsit más köntösben. Igazán nagy gondolatokat nem ébreszt az emberben, de némi hangulattal meg tud tölteni egy megszokott szombat délutánt.